Üdvözlünk a weboldalunkra

Történészi hitvallásom a tényszerű adatokra támaszkodó valóság, az igazság minél pontosabb, tárgyilagos visszaadása. Nemcsak a „megtörtént történelem” feltárása fontos, hanem a megszerzett tudás továbbadása, az ismeretterjesztés is. Ennek szellemében igyekszem kutatni,s a feltárt eredményeket itt közreadni.

A XX. századi magyar történelem meghatározó időszakát, a Horthy korszakot választottam kutatási területemnek, mert összekötő kapocs és vízválasztó egyben. Lezárja a hosszú XIX. századot, melyben az ország a polgári fejlődés útjára lépett és az 1867 es kiegyezéssel, a viszonylagos függetlenség birtokában középhatalommá vált. A világháború következményeként jelentkező trianoni trauma ezt a hatalmi státuszt és a dualizmus korának figyelemreméltó eredményeit döntötte romba. A káoszból egy új Magyarország született, amelyet egy megváltozott politikai elit kezdett el kormányozni. Az újabb világégés után Közép- Kelet Európa szovjet érdekszférává vált. Magyarország helyzetét, jövőbeni lehetőségeit mindez meghatározta. Az állami élet újjászervezése, a választások kimenetele mind az egypártrendszer kialakulásának irányába mutatott.

A korszak eseményeinek megértéséhez nagy segítséget nyújt Friedrich István miniszterelnök személye és tevékenysége. Az 1918-as polgári forradalom kirobbanásakor még Károlyi hű követője, önjelölt hadügyi államtitkár, annak kormányában. Oszlopos tagja lett a Fehérház Bajtársi Egyesületnek, mely a proletárdiktatúra bukása után megalakult szakszervezeti kormányt puccsal megdönti. Miniszterelnöke lesz az állandóan változó összetételű kormánynak. Meghatározó szerepe van a Sopron környéki harcokban s a Trianon utáni időszak királypuccsaiban. Hatalmát vesztett, másodvonalbeli politikusként, a Horthy rendszer következetes ellenzéke maradt, annak teljes fennállása alatt. Újságírói és politikai tevékenységéből az 1930-as évek eseményei könnyebben levezethetőek. Ezt mutatja be a 2013 folyamán a Kapu, a Valóság és a Trianoni Szemle szakmai folyóiratban megjelent Korszakváltások című tanulmány.

Az ÁBTL-nál folytatott munkám során több kutatási témában vettem részt. A legitimizmus, melynek képviselői mind a bal, mind a szélsőjobboldali radikalizmust elutasították - az alkotmányos királyság oldalán állva, szociális reformokat, semleges külpolitikát követeltek és a hagyományos társadalom alapjait védték - elvesztette politikai realitását és életképességét. Az államforma is megváltozott. A volt állambiztonsági anyagokban vizsgáltam a legitimizmus eszmeiségének fennmaradását és továbbélését.