FRIEDRICH ISTVÁN 1938-AS PUBLICISZTIKÁJA

FRIEDRICH ISTVÁN 1938-AS PUBLICISZTIKÁJA

A Horthy-korszak politikai és társadalmi életének egyik különleges, ma már ritkán idézett, mégis sokatmondó dokumentumegyüttese Friedrich István 1938-as publicisztikája, amely az Előre című napilap hasábjain jelent meg. Ezek az írások nem csupán egy korszak politikai gondolkodásának lenyomatai, hanem egy sajátos politikai szerepvállalás nyomai is, amely ritka jelenség a Nemzeti Egység Pártján belüli, erősen hierarchizált és egyre inkább autoriter irányba tolódó politikai szerkezetben. Friedrich olyan politikus és közíró volt, aki – bár formálisan a kormánypárt tagja – valójában a rendszer belső kritikusa, a parlamenti erkölcsiséget őrző, a társadalmi igazságtalanságokra érzékeny parlamenti elithez tartozó szereplő volt. Éppen ezért publicisztikája egyszerre tekinthető történelmi forrásnak, politikai diagnózisnak és erkölcsi állásfoglalásnak.

Az 1938-as év Magyarország történetében különös súllyal bír. A Horthy-rendszer autoriter jegyei korábban is jelen voltak, de ebben az évben váltak látványosan meghatározóvá. Imrédy Béla miniszterelnökké válásával a rendszer végképp a központosított állam, az egységpárti működés és a német orientáció útjára lépett. A társadalmi problémák közül különösen kiéleződött a parasztság földkérdése, a nincstelenség és a munkásság kiszolgáltatottsága. A választójogi rendszer torzító hatása, a nyílt szavazások mechanizmusa és a választói névjegyzékek manipulálhatósága egyre inkább megkérdőjelezte a parlamentarizmus érdemi működését. Mindezek a folyamatok a magyar politikai kultúra mélyátalakulását jelezték.

A nemzetközi térben radikális átrendeződés zajlott. Az Anschluss alapjaiban változtatta meg a térség geopolitikai erőviszonyait, a müncheni egyezmény pedig egy új korszak kezdetét jelentette, amelyben a kisállamok sorsa a nagyhatalmi akarat függvényévé vált. Ebben a bizonytalan helyzetben a magyar külpolitika egyszerre sodródott a revíziós vágyak és a német befolyástól való félelem kettős erőterében. A Felvidék visszacsatolása ugyan a nemzeti érzület triumfusa volt, de kevesen merték kimondani, hogy ezzel együtt Magyarország függése is megnőtt a Harmadik Birodalomtól. Friedrich ritka józansággal látta ezt a kettősséget.

Mindezek fényében Friedrich István 1938-as cikkei olyan politikai és erkölcsi attitűdöt képviseltek, amely több tekintetben egyedülálló. A Nemzeti Egység Pártján belül ugyan léteztek különböző irányzatok, de a többség vagy a hivatalos kormányzati vonalat követte, vagy a szélsőjobboldal hatásától sem mentes radikális elképzeléseket fogalmazott meg. Friedrich azonban egyik kategóriába sem illett. Ő a keresztényszociális reformkoncepciót, az erkölcsi alapú politizálást és a jogállami keretek tiszteletét hangsúlyozta, miközben továbbra is nemzeti és konzervatív alapállást tartott fenn. Ez a pozíció különösen érzékelhető a parasztságot érintő cikkeiben, amelyekben a magyar társadalom szerkezetének drámai egyenlőtlenségeire hívja fel a figyelmet. A „Parasztország / Proletársors” című cikkében élesen rámutat arra a struktúrára, amelyben a magyar parasztság jelentős része nem birtokol földet, és amelyben a falusi munka jövedelmezősége lehetetlenné teszi a társadalmi felemelkedést. A parasztság így proletárhelyzetbe szorult, sorsa pedig egyre kilátástalanabb. Friedrich a társadalmi igazságosság hiányát erkölcsi problémának látja, nem pusztán gazdasági kérdésnek. A földkérdés megoldatlansága szerinte nem csupán szociális válságot jelent, hanem a politikai rendszer legitimitását is aláássa.

A választójogi rendszerrel kapcsolatos cikkei közül kiemelkedik az „Egymillió magyar megint értetlen lett”. Ebben a nyílt szavazás és a választási manipulációk mechanizmusát tárja fel. Friedrich pontosan látja: a nyílt szavazás intézménye lehetetlenné teszi, hogy a választók őszinte akaratukat fejezzék ki, mert a hatalom gazdasági és társadalmi függéseken keresztül befolyást gyakorol rájuk. A demokratikus intézmények külső formái megmaradnak, de belső tartalmuk kiüresedik. Friedrich ebben nem forradalmi, hanem felforgatóan őszinte: a rendszer hibáira úgy mutat rá, hogy eközben nem vonja kétségbe az állam rendjét, de igenis kritizálja annak torzulásait.

A külpolitikai cikkek – „Várnunk kell” és „Nem maradhatunk tétlenek” – a korszak egyik legátgondoltabb konzervatív realizmusát tükrözik. Friedrich tisztában van azzal, hogy a kisállamok mozgástere beszűkül, és hogy Ausztria tragédiája figyelmeztetés Magyarország számára is. Nem utasítja el a revíziós törekvéseket, de felhívja a figyelmet arra, hogy a túlzott német orientáció kiszolgáltatottsághoz vezethet. A magyar külpolitikának egyensúlyoznia kell az igazságtételi vágy és a reálpolitikai kényszerek között. Ez a gondolkodás jelentőséggel bír egy olyan korban, amikor a jobboldali sajtó nagy része kritikátlanul támogatta a német terjeszkedést.

A belpolitika moralitását érintő írások – különösen „A jellemszilárdság mint kulcs” – Friedrich erkölcsi politikafelfogásának esszenciáját hordozzák. A politikai élet problémáit nem technikai, hanem lelki-erkölcsi hiányosságokként azonosítja. Úgy látja, hogy a közélet tisztaságához szükség van olyan politikusokra, akik nem csupán szakmai kompetenciával, hanem erkölcsi tartással rendelkeznek. A NÉP vezetése szerinte elveszítette ezt az erkölcsi iránytűt, és sokan a hatalomvágy, a személyes érdek vagy a külső befolyás által vezéreltetnek.

A „Békanyálas körül” című cikk a korszak egyik legerősebb belpolitikai kritikája. Friedrich pontosan érzékeli, hogy a rendszer látszat-reformokkal él, miközben a valódi döntéshozatal egyre szűkebb körben összpontosul. A „békanyál” metaforája arra utal, hogy a felszín látszólag nyugodt és rendezett, ám a mélyben – a politikai élet szimbolikus vizében – mérgező folyamatok zajlanak. A látszat mögötti valóság leleplezése Friedrich egyik legfontosabb újságírói célja.

Friedrich szociális és gazdasági kérdésekkel foglalkozó írásai – például az „Ítélet – földtermelés” – a korszak egyik legmélyebb társadalmi elemzését adják. Felismeri, hogy a mezőgazdaság szerkezeti problémái nem pusztán a termelékenység alacsony voltában rejlenek, hanem abban is, hogy a parasztság jelentős része nem rendelkezik önálló egzisztenciával. A földkérdés nála nem gazdasági racionalitás, hanem társadalmi igazságosság kérdése.

A Felvidék visszacsatolásáról szóló cikke („A Gondviselés kegyes volt…”) egy másik arcát mutatja: a nemzeti öröm és történelmi elégtétel felismerését. Ám még ebben az ünneplő hangvételben is érzékelhető az óvatosság: Friedrich számára a történelmi igazságtétel nem jelenti azt, hogy Magyarország elveszítheti külpolitikai józanságát.

Cikkeinek összessége tehát egy olyan politikai gondolkodó portréját rajzolja ki, aki egyszerre volt a rendszer része és kritikusa; aki nem kívánta felforgatni a politikai berendezkedést, de világosan látta annak válságjeleit; aki a konzervativizmuson belül egy ritka, szociálisan érzékeny, erkölcsi és parlamentáris elkötelezettségű irányzatot képviselt; és aki felismerte a nemzetközi politika veszélyes átalakulásait egy olyan időszakban, amikor sokan még a remény illúzióihoz ragaszkodtak.

Friedrich 1938-as publicisztikája ezért nemcsak a korszak politikai és társadalmi folyamatait világítja meg, hanem azt is megmutatja, hogyan nézett ki egy felelős, erkölcsi alapú konzervatív politika a Horthy-rendszer legsötétebb évei előtt. Írásai a magyar sajtótörténet és politikai gondolkodás egyik fontos, túl kevéssé ismert fejezetét alkotják.

Melléklet:

A mai ellenzék feladata”

(Előre, 1938 — kézirat alapján)

„A mai ellenzék feladata nagyon világosan tűnik: megmondanidél–dél, nem homokba dugja fejét.

A most kibontakozó reformok – II. reformkor, az első főről alkotmányjogi javulatait kritikával, ellenőrzéssel kellkísérni és az idővés reformokat meg kell szervezni.

Ha olyan tendenciák jelentkeznek a kormányzatban,amelyek alkotmányos tradíciók szellemével ellenkeznek, akkorminden parlamentáris eszközzel szembe kell szállni.

Aki eme nem vállalatok egyfajta vandámmadár, melymelegágyba terjedne, siettetik, ha a hatalom vizei lassúA feladat kitűzésénél lényegtelen, a most megindultforradalom rövid ill. hosszúlejáratú lesz és a diversióközül, lényen sompónyogni vissza a nyilvánosság híremellett; az eszrevándorodó mozgalom keringései meredek,fogunk-e avagy otthon várjuk le a reformokat!Választások ősszel ill. tavasszal lesznek.

Jelen helyzet követeli, hogy az ellenzék necsaktitkos gondolatait és vágyait vizsgálgassa, hanem azős kritika kemény munkáját is elvégezze.”

„A Gondviselés kegyes volt…”

(Előre, 1938. november 13.)

„A Gondviselés kegyes volt a szegény trianoni Magyarhoz.Legsúlyosabb északi határain szolgáltatott neki igazságot. Ettőla gyönyörű tájtól kerültek vissza az anyasághoz.Eddig egymillió magyar testvér tért vissza régi patriajába.Nagy ünnep ez, nagy esemény, amely kétségtelenül egyszersmindkomoly lerándosát és a jövőnek beivászkodást jelenti.”

kivonatolva:

1938. január 2. – Parasztország / Proletársors

A cikk Magyarország agrárproletár jellegét hangsúlyozza. A falusi földmunkásság és a nincstelen rétegek súlyos szociális helyzetét állítja középpontba, amelyet a keresztény–nemzeti vezetés eddig nem tudott érdemben orvosolni. A proletártömegek nemzetfenntartó szerepét hangsúlyozza, és a keresztény politika erkölcsi felelősségét emeli ki.

1938. január 9. – Egymillió magyar megint értetlen lett

A választójogi rendszer bírálata áll a középpontban. Friedrich a nyílt szavazás és a hatósági befolyás miatt a politikai jogok kiüresedését állapítja meg. A pénz, az apparátus és a társadalmi elit torzító szerepét hangsúlyozza, és a rendszer oligarchikus vonásaira utal.

1938. február 13. – A női szfinx

A cikk politikai metaforákon keresztül a közélet bizonytalanságát, a választási taktika és propaganda ellentmondásait elemzi. A politikai szereplők titkolózó, kétértelmű magatartását bírálja, különös tekintettel a baloldali és jobboldali retorika keveredésére.

1938. február 27. – Várnunk kell

Nemzetközi összefüggésű írás, amely az Anschluss utáni helyzetet elemzi. Friedrich óvatosságra int, hangsúlyozva, hogy Magyarországnak türelemmel kell reagálnia a gyorsan változó európai erőviszonyokra, miközben nem mondhat le nemzeti érdekeiről.

1938. március 6. – Nem maradhatunk tétlenek

Az osztrák események kapcsán Magyarország geopolitikai helyzetét elemzi. A Duna-völgyi térség együttműködésének szükségességét hangsúlyozza, és bírálja a korábbi passzív külpolitikai stratégiát. Aktív, kezdeményező nemzetpolitikát sürget.

Hoffmann Károly nekrológja

Személyes hangvételű megemlékezés Friedrich politikai és sajtóbeli harcostársáról. Hoffmann alakját a keresztény nemzeti mozgalom egyik erkölcsi példájaként mutatja be, kiemelve közéleti és szervezői érdemeit.

1938. március 13. – A jellemszilárdság mint kulcs

A politikai erkölcs kérdését állítja középpontba. Friedrich elutasítja a parancsuralmi, radikális megoldásokat, és a keresztény szociálpolitika erkölcsi alapú, közösségépítő szerepét hangsúlyozza.

1938. május 22. – A békanyálas körül

Imrédy Béla politikájának óvatos kritikája. A cikk a látszólagos politikai egység mögötti feszültségekre és frakcióharcokra mutat rá, valamint bírálja a politikai „kettős beszédet”.

1938. május 23. – EKP, KKP és F. I. szervezetek

Pártszervezeti konfliktusokat tárgyal. Friedrich a keresztény pártokon belüli megosztottságot, személyi ellentéteket és az egységes fellépés hiányát elemzi, különösen a vidéki és városi szervezetek viszonyában.

1938. június 12. – A program

Kormányzati és pártprogramok elemzése. Friedrich rámutat a nagyszabású reformtervek és a parlamenti, jogi realitások közötti ellentmondásokra. Szkeptikusan viszonyul a gyors megvalósíthatósághoz.

1938. június 26. – Horthy-domb avatása

Politikai-társadalmi eseményről szóló beszámoló. A cikk a pártélet szimbolikus és közösségformáló jellegét hangsúlyozza, történeti utalásokkal az 1919 utáni időszakra.

1938. augusztus 7. – Ítélet – földtermelés

Agrárpolitikai írás, amely a földtermelés szerkezeti problémáit elemzi. Friedrich az önkormányzatiság és a polgári felelősség hiányát látja a mezőgazdasági válság egyik fő okának.

1938. november 13. – Az összehangolás és a reformok

A reformpolitika és pártszervezés kapcsolatát elemzi. Friedrich a társadalmi rétegek bevonásának szükségességét hangsúlyozza, ugyanakkor figyelmeztet a túlzott centralizáció veszélyeire.

1938. november 13. – A Gondviselés kegyes volt…

A Felvidék visszacsatolása kapcsán írt ünnepi hangvételű cikk. A történelmi igazságtételt és a nemzeti egységet hangsúlyozza, erősen érzelmi, hazafias retorikával.

1938. november 20. – A valóság és a kormányhatalom

A parlament és a kormány viszonyának kritikája. Friedrich szerint a reformokat a hatalmi technikák és a sajtóirányítás torzítják, ami gyengíti a népképviselet szerepét.

1938. december 11. – Az ellenzék feladata

Az ellenzék erkölcsi és politikai felelősségét elemzi. Friedrich szerint az ellenzéknek nem rombolnia, hanem a nemzeti érdekeket szolgáló reformokat támogatnia kell, miközben őrzi a parlamenti kontrollt.

 Lábjegyzetelt forrásjegyzék

1. Friedrich István: Parasztország / Proletársors. Előre, 1938. január 2.
2. Friedrich István: Egymillió magyar megint értetlen lett. Előre, 1938. január 9.
3. Friedrich István: A női szfinx. Előre, 1938. február 13.
4. Friedrich István: Várnunk kell. Előre, 1938. február 27.
5. Friedrich István: Nem maradhatunk tétlenek. Előre, 1938. március 6.
6. Friedrich István: Hoffmann Károly (nekrológ). Előre, 1938. március.
7. Friedrich István: A jellemszilárdság mint kulcs. Előre, 1938. március 13.
8. Friedrich István: A békanyálas körül. Előre, 1938. május 22.
9. Friedrich István: EKP, KKP és F. I. szervezetek. Előre, 1938. május 23.
10. Friedrich István: A program. Előre, 1938. június 12.
11. Friedrich István: Horthy-domb avatása. Előre, 1938. június 26.
12. Friedrich István: Ítélet – földtermelés. Előre, 1938. augusztus 7.
13. Friedrich István: Az összehangolás és a reformok. Előre, 1938. november 13.
14. Friedrich István: A Gondviselés kegyes volt…. Előre, 1938. november 13.
15. Friedrich István: A valóság és a kormányhatalom. Előre, 1938. november 20.
16. Friedrich István: Az ellenzék feladata. Előre, 1938. december 11